Önzetlenség

Önzetlenség. Ez egy eléggé nehéz kérdés és igen sokat foglalkoztatott, foglalkoztat engem mostanában is.

Nem véletlen, mert ez az a dolog, ami utat tudna és tud is mutatni afelé, hogy hogyan tovább.

Lehetőséget és irányt tud nyújtani, hogy valóban egy könnyedebb jobb világot tudjunk élni.

Ez persze jelenleg igen nehéz, ugyanis nem véletlenül, de elterelt minket a társadalom afelől, hogy ezt a könnyed életet tudjuk élni, inkább felkínálta nekünk a sokkal könnyebbnek látszó adok-kapok és az azonnali csereenergia lehetőségét. Ez nagyon logikusnak is tűnt sokáig, de ennek bizony szigorú és könyörtelen vége van, amit már nagyon jól érzékelhetünk és láthatunk is a gazdaságunk összeomlásában.

Ez a régi szemléletmód tökéletesen elfogadható volt, egy szinte csak ember által irányított világban (ez persze csak illúzió volt) és nagyon praktikusnak és biztonságosnak tűnhetett az, ha én irányítom azonnal a visszakapott energia milyenségét és mennyiségét. Ez látszólag biztonságos és jónak is tűnhet, de az ennyire szigorú szabályok és béklyók alatt tartott dolgok mindig kitörni vágynak és be kell lássuk az ilyen energiák nem igazán rugalmasak, és nem igazán képesek szárnyalni.

De tételezzük fel mi lenne abban az esetben, ha ezt az irányítást átadnám az Univerzumnak visszaállítva magamban az Ősbizalmat, elhinném, hogy akkor és olyan formában fogom visszakapni a befektetett energiámat, amikor a legjobban szükségem lesz rá és persze olyan formában ahogy nekem éppen a legjobb. És ez persze már nem értékegyeztetés alapon működik, ezt csak mi találtuk ki, hogy minek mi az értéke. Akár kaphatunk sokkal többet is.

Mi lenne abban az esetben, ha mi mindig csak egy fát remélünk egy tettünkért, vagy egyszerűen csak azt kívánjuk és esetleg az Univerzum egy erdőt szán nekünk.

Ezt bizony csak abban az esetben tudhatjuk meg, ha átadjuk az irányítást Istennek vagy az Univerzumnak és visszaszerezzük azt ami talán a legfontosabb, az Ősbizalmat.

Ez persze felvet egy csomó félelmet és kérdést.

Igen, de nekem most kell!, mert most kell befizetni a csekkemet és most kell kenyeret vennem a boltba.

Mint miden ebben a világunkban szép lassú folyamatokkal változik és fejlődik.

Amit évszázadok, évezredek alatt felépítettünk és jónak véltünk azt nem lehet és ne is akarjuk azonnal megváltoztatni. Haladjunk csak lépésenként, mert a nem jól megalapozott dolgok bizony visszaomlanak önmagukba vagy még rosszabb állapotba.

Éppen ezért keressünk olyan dolgokat-lehetőség szerint minél többet- , amiben úgy érezzük, hogy képesek vagyunk adni, mert többlet van bennünk vagy többlet van belőle és adjuk át valakinek, akinek csak érezzük vagy úgy gondoljuk szüksége lehet rá.  Ez a szemlélet felébreszti bennünk azt az érzést, hogy mindig többletünk van valamiből (teljesen mindegy mi az) és ez a bőség érzetét és tudatát erősíti bennünk.

Nagyon fontos, hogy ezekért a dolgokért valóban ne várjunk semmit, de tényleg semmit ,–még egy köszönömöt sem-  mert ez az Önzetlen adásnak az alapja. Valóban az elején csak olyan dolgokat adjunk magunkból vagy olyan dolgokat adjunk, amit képesek vagyunk tiszta Szívvel és Szívből adni.

Mindegy mi az. Ez lehet egy ölelés, egy baráti jó szó, meghallgatni egy embert és figyelni valakire. Esetleg egy hajléktalannak az utcán ne pénzt adj, hanem kérdezd meg hogyan jutott oda és figyelj rá mint egy emberre, érezhesse még egyszer az életben, hogy emberként bánnak vele és embernek kezelik. De természetesen bármikor jó lehet egy kis kenyér vagy bármilyen élelmiszer, egy általad nyújtott szolgáltatás, vagy valamilyen tárgy amit már amúgy sem használsz régóta, csak megvetted.

Ha ezekkel a dolgokkal fogod kezdeni meglátod, hogy menni fog az Önzetlen adás , és olyan dolgokat fogsz érezni és tapasztalni, ami már nagyon régóta csak szunnyadt benned. A legtisztább Szeretet és Boldogság érzése.

Beláthatjuk, ha mindenki így fog gondolkozni és cselekedni, akkor az csak BŐSÉGET tud hozni a világunkba és ez a hiányszemléleten alapuló gondolkodásunk és életünk szertefoszlik.

Ha mindenki képes adni ÖNZETLENÜL, abban a világban nem lehet hiány semmiből.

Abban az esetben mindenki, akkor és olyan formában fog mindig mindent megkapni amikor szüksége van rá és ez egyáltalán nem a pénzt jelenti, hanem tényleg azt a dolgot amire szüksége van, közvetítő energia (pénz) nélkül. Persze amíg kikerülhetetlen a pénz szükségessége, addig természetesen azt is.

Ne felejtsük el ADNI annyi, mint KAPNI.

Amit adsz azt kapod vissza. Éppen ezért adjunk Önzetlenül és minél többet, mindenki a maga lehetőségei szerint.

Így ebben a formában Én már látok magam előtt egy jobb és élhető világot, ami már csak karnyújtásnyira van tőlünk.

Nyújtsuk ki a kezünket és adjunk, hogy boldogabbak lehessünk.

Böjtös Zsolt  2011. március 7.