A Megbocsájtás

A múltkori írásomban volt szó arról, hogy a döntéseink jellemzik a tudatosságunk tisztaságát. Most viszont még annyival kiegészíteném, hogy a Szellemi nagyságot pedig a megbocsájtásra való képesség mutatja.
Minél jobban képes valaki megbocsájtani, annál inkább van mögötte komoly múlt, sok-sok megtapasztalás és rengeteg életek.
Valójában az én meglátásom szerint talán pont ezért vágyott valamikor réges-régen a Minden EGY, a tökéletes Szellem a duális világra, a földi leszületésre, hogy megtapasztalhassa a Szeretetet.
De azt nem lehet megtapasztalni, ami természetes és van, ezért szükségünk volt egy olyan lehetőségre, ahol a Tökéletes Szeretet megtapasztalhatja önmagát. És ez igaz, emberi ésszel nehezen felfogható, de mégis érthető, hogy, ha minden tökéletes és szeretettel teli, akkor ott minden csak van és nincs semmilyen megpróbáltatás.
Pedig ahhoz, hogy a szeretet nagyságát megérthessük és megéljük, ahhoz bizony feladatok kellenek és kihívások.
Amivel a legjobban le lehet mérni a Szeretetet, az pedig nem más, mint maga a megbocsájtás.
Egy anya, aki itt a földön a lehető legmagasabb szeretetet képes megélni, a gyermeke iránt, bármit tesz a gyermeke elfogadja olyannak amilyen és megbocsájt, ha kell ezerszer.
Nekünk is ez a feladatunk, azért kapjuk azt a rengeteg megpróbáltatást embertársainktól, hogy nekünk jobb legyen és megtanuljunk Szeretni és meg kell értenünk, hogy ez a mi döntésünk volt és értünk van.
Az összes megbántás amit megélünk, valójában belőlünk indult el, mi kértünk meg olyan lelkeket, hogy segítsenek a mi fejlődésünkben, akik egyáltalán nem akartak minket bántani, de megtették, mert szeretnek minket.
Ezért az igazi megbocsájtás nem az, amikor valakire már nem haragszunk és megbocsájtunk neki. Amikor valakinek megbocsájtunk még magában hordozza azt, hogy Te fölötte helyezkedsz el és nagy kegyesen azt mondod neki, hogy fátylat rá, már nem haragszom és megveregeted a vállát.
De valójában az igazi megbocsájtás az, amikor már azt is tudod és elfogadod, hogy valójában nem volt és nincs is mit megbocsájtani, ugyanis minden érted volt, rólad szólt és igazából pont Te idézted elő, azért, hogy tapasztalj és fejlődj. Mindehhez csak segítséget kaptál hozzá valakitől aki Szeret téged.
Ezt aki megérti és valóban érzi is miről van itt szó, az már véleményem szerint nincs messze az igaz SZERETETTŐL.
Jó utat ehhez mindenkinek....

A döntés

     A döntés életünk talán legnehezebb feladata, de egyben sorsunk mozgató rugója is. Döntéseink mutatják meg, hogy mi a tudatosságunk mely szintjén járunk. A döntéseinken keresztül mutatkozik meg az igazi spirituális nagyság.

Most egy picit elkanyarodnék és távolabbról futnék neki ennek a témának.

Az utóbbi időben sokan érezhettük azt, hogy az ezidáig jól bevált, meditációk, ráhangolódások egy-egy komolyabb élethelyzetben valahogy mostanában nem működnek. Ami idáig jól bevált technika volt, és tudtunk kérni úgymond külső segítséget, azok a dolgok most elhagytak minket. Úgy érezhetjük, hogy egyedül vagyunk, nem segít senki és ez akár frusztrálttá is tehet minket. De ez valójában nem más, mint maga a fejlődés.

Lehetőséget kaptunk, már nagyon hosszú ideje először, hogy saját magunk Isteni Önvalónkkal hozzuk meg döntéseinket és nem közvetítőkön keresztül. Ez a kapcsolat valóban nem megy a régi technikákkal. Ehhez valóban egy újfajta kommunikációs formára van szükség, ami már egyáltalán nem arra alapszik, hogy kívülről várom a választ, hanem magamban keresem, az érzéseimen keresztül, a testem reakcióit figyelve, ugyanis egész lényemet áthatja a pillanat, csak érzékelnem kell. Ez kezdetben egy igen nehéz feladat, de idővel ez a pillanat tört része alatt fog automatikusan működni. Ahogy növekszik tudatosságunk, egyre nagyobb összefüggésekben látjuk át a pillanatot, egyre szerteágazóbbá válik a figyelmünk egy adott döntéssel kapcsolatban.

Számomra már a tudatosság mértékegysége nem más, mint a döntéseink, és nem a nagy hókuszpókuszolások, a fantasztikus technikák sokasága, és főleg nem, hogy tudunk rengeteg dologról akár nagyon sokat is beszélni, amik még igazából érdekesnek is mondhatók. Valójában a pillanatnyi helyzetben hozott döntéseink mutatják a nagyságot.

Szerencsére nem is nagyon van más dolgunk mint dönteni. Az összes többi dolog már nem a mi feladatunk.

Ezt viccesen úgy szoktam mondani, hogy a döntés az ENTER :)

Minden más elkezd eszerint rendeződni, átalakulni és előbb-utóbb megmutatkozik az életünkben.
Ezt nagyon jó tudni, hogy nem nekünk kell mindent lépésről-lépésre kitalálni, hanem nem kisebb segítő áll a rendelkezésünkre, mint az Univerzum. :)

A Barátság

Egy régebbi idézetemmel kezdeném, amit még akkor írtam, amikor már tudtam mit jelent ez, de hála Istennek ma már a Szívemben is érzem ennek a jelentését.

"A barátok a legnagyobb Isteni ajándék, akik olyan rejtett erőd, amit nem is sejtesz, de ott van veled mindig és mindenhol!"

Sajnos kevesen tudjuk, hogy a Barátság nem csak egy kimondott nagyon jól hangzó szó egy másik emberhez.
Ami nem csak annyit jelent, hogy régóta ismerjük egymást és jól érezzük magunkat együtt.
Sőt bizton állíthatom, hogy a mai világban már a Barátság egyáltalán nem az együtt töltött idő mennyiségétől függ, hanem a közös megélés mélységétől. Ezért egy igaz barátság, egy illetve két megfelelően nyitott szívű ember esetében nagyon hamar ki tud alakulni. Nagyon boldog lennék, ha ezt minél több ember meg tudná engedni magának és nem korlátoznák be a régmúlt tapasztalatok, csalódások és félelmek.
Amire még rájöttem és nagyon fontosnak tartom, hogy megosszam másokkal is, hogy a Barátságban rejlik egy igazi fantasztikus varázserő, amibe talán a legnagyobb energia lakozik.
Ez az energia, ha érezzük, ha nem, állandóan összeköt minket Barátainkkal és minden egyes pillanatban erősítenek, támogatnak. Amikor egy kicsit lelassulunk a fejlődésünkben vagy elveszítjük magunkban a HITet, akkor ők mint egy hatalmas energia tömeg továbblöknek minket és emlékeztetnek rá, hogy kik vagyunk.
Ez az erő és persze a Család ereje segít abban is, hogy visszafelé sose tudjunk csúszni a lejtőn, és ez a Szeretet erő, ami körülvesz minket nem enged egy bizonyos szint alá kerülni.
Ha egy ember teljesen elveszíti a HIT-ét és úgy érzi kicsúszott a talaj a lába alól, akkor bizony el tud jutni odáig - amit nagyon nagy számban látunk a világunkban - hogy teljesen szertefoszlik az élete és akár hajléktalanná válik. Ez bizony egy nagyon HITe vesztett állapot. De ez az ember azért kerülhetett ilyen helyzetbe, mert az élete során nem engedte meg magának, hogy igaz barátai lehessenek, akik mindenféle szinten támogatják, úgy anyagilag, mint mentálisan és a Szeretetükkel.
Én voltam ilyen állapotban, tudom miről beszélek. És csak azért nem süllyedtem le erre a szintre, mert a barátok energetikája, SZERETETE és támogatása, mint egy hatalmas ERŐ nem engedett. Ez ad az embernek egy olyan közeget, ami mindig fent tart és nem enged visszazuhanni. Nagyon fontos lenne a mai társadalmunknak, az embereknek, hogy végre megint elkezdjenek nyitni egymás felé és persze MAGuk felé, hogy kialakulhasson ez a fantasztikus összetartó erő, ami már csak egyre jobb és jobb irányba vihet minket.

És ide a végére egy idézetet tennék, amit egy nagyon kedves Barátomtól kaptam:

" A Barátság számtalan dolgot magában foglal:

az élet bármely helyzetében készen áll segítségedre,

sohasem jön alkalmatlan időben,

soha sincsen terhünkre.

Ezért szokták mondani, hogy a tűzre és vízre

nincs többször szükségünk, mint a Barátságra.

Hiszen a Barátság nemcsak

a boldogságot aranyozza be még ragyogóbban,

hanem a bajokat is elviselhetőbbekké teszi azzal,

hogy osztozik bennük és részt kér belőlük."

                                   

                                                              (Cicero)

Gondolatok a Lélekről

Ma azon gondolkoztam, hogy hogyan lehetséges az, hogy beszélünk régi vagy öreg lélekről, és fiatal lélekről, ha egyszer mindannyian egyek vagyunk és ugyanonnan származunk.
Azt hiszem így átgondolva rájöttem valamire, persze ez csak az én verzióm. És igaz nincs nagy jelentősége ennek az okfejtésnek, de csinálunk mi elég értelmetlen dolgot az életünkbe, akkor ez meg már bőven belefér :)
Szóval arra jutottam, hogy sok mindent összeszoktunk keverni az életünkben és néha ezért nem világosak a dolgok, pedig tudjuk csak nem jól értelmezzük. Itt is a megoldás a "szintek" tisztázásában rejlik.
Szóval a Szellemünk, ami tökéletes és állandó és mindennel EGY. Azon a szinten valóban nincs fiatal és öreg, de az nem egyenlő a lélekkel, vagyis nem úgy ahogy Mi gondoljuk. A szellem szintjén létezik, legalábbis egyenlőre, a teljes tiszta önzetlen és elfogadó SZERETET, amit AGAPE-nak hívunk. A Szellem "csak" tapasztal és megfigyel, de nem sérül, mivel csak szemlélő.
A Lélek az már egy kicsit más dolog. A lélek nem állandó, van egy "élettartama" ami megfelel az 1 teremtési ciklusnak és ez megközelítőleg 26000 év. Ezt a Maják is figyelembe vették és még a Maja naptár is erre az időintervallumra épül fel. Ezt a dolgot meg lehet figyelni fizikai kivetülésében is - mert ez mindennel így van - 26000 év alatt fordul meg a naprendszerünk a központi nap vagyis az Alcyone körül. Ez alatt az idő alatt haladunk végig a 12 állatövi jegyben is.
Szóval 1 ilyen ciklus a lélek "élettartama". Ami viszont még kérdéseket hozhat fel, hogy oké, de akkor ez a teremtési ciklus is minden Lélekre vonatkozik, akkor megint hogyan van ez a fiatalabb és öregebb. Hát igen, ez bizony csak itt a földről nézve lehet így, ugyanis a lineáris időből szemlélve a dolgokat ez nem értelmezhető.
De ebben az időszakban a lélek fejlődik, tapasztal és megél dolgokat. Sérüléseket él át, melyek gyógyításához, újabb és újabb élethelyzetekben kell leszületnie, hogy megértse a dolgokat más és más szemszögből. Ezen megtapasztalások sokasága után beszélünk öreg Lélekről, mert eddigre már egészen megközelítette a Szellem létállapotát és tudatát, átlátja és megértette a dolgokat, ezért EGGYÉ képes válni a TÖKÉLETES SZELLEMMEL.
Ugyanígy működik a testünk és a lélek kapcsolata is.
A Lélek az emberi elméhez képest sokkal bölcsebb átlátja a dolgokat, és Ő az életeinken keresztül tapasztal vagyis Ő az állandó, és mi vagyis a testünk cserélődik.
A célunk a Lélekkel való teljes eggyé válás, amely a SZÍV és az érzelmek szintje és ezután a SZELLEMMEL való egyesülés ami már a tudat, a mindent tudás szintje.

Megoldás: A Bőség

Jelen korunk egyik legnagyobb útvesztője az nem más, mint annak az érzetnek az elhitetése az emberiséggel, hogy hiányban élünk. Ez a fajta gondolkodás és szemlélet szükséges ugyanis ahhoz, hogy kialakulhatott egyáltalán ez a fogyasztói társadalom, amely fantasztikus alapot nyújt a Nemzetek közötti nagyhatalmak egyeduralmának. Ez a hiányérzet eleve egy félelem alapú gondolkodásból következik és mint tudjuk azokat az embereket akik félnek a legegyszerűbb irányítani, terelgetni.
Éppen ezért át kell állítanunk a tudatunk szemléletét a bőségalapú gondolkodásra, ami nem más, mint a jelenlegi helyzetünk más szemmel való szemlélése. Vagyis fedezzük fel azt, hogy mindenünk megvan amire csak szükségünk lehet, sőt még annál jóval több is és ezt tudatosítsuk magunkban.
Ez azt fogja eredményezni, hogy kialakul bennünk egy bőség érzet ami hozza magával, hogy akkor akár adni is képes vagyok, és ez máris elindít egy olyan lavinát amiben már benne van kézzelfoghatóan a SZERETET.
Ez először elég, ha apróságokban meg tud történni, ezt ugyanúgy kell értékelni, mint a nagyobb dolgokat, ugyanis az Univerzum számára ebben nincs különbség. Ez csakis a mi számunkra jelent kisebbet vagy nagyobbat, de lényegében semmi különbség nincs közötte.
Ha ez már megy közvetlen környezetünkben és felismertük azt, hogy képesek vagyunk adni, mert bőségben élünk, akkor ezt terjesszük ki nagyobb csoportokra, tágabb környezetünkre is és meglátjuk milyen csodában lesz részünk. Összeér a SZERETET mindenhol.

Jövő = múlt és jelen

Én mostanában kezdek ráébredni arra, hogy a múltunk megismerése, feltérképezése legalább olyan fontos, mint az, hogy tudatosak legyünk a jelenünkben és tisztában legyünk azzal, hogy miben vagyunk jelenleg.
Ennek a kettőnek a teljes ismeretével tudunk csak továbblépni a jövőnkbe.
ENÉLKÜL NEM MEGY!
Ezt a tudást a természet törvénye fantasztikusan be tudja bizonyítani nekünk, amit úgy neveztek el, hogy Aranymetszés és ez összefügg a Fibonacci-sorozattal.
Erről esetleg többet megtudhattok Drunvalo előadásából az alábbi linkeken.

http://www.youtube.com/watch?v=vpw62KmCxAo és a
http://www.youtube.com/watch?v=DXAl8aNZ90c

Számomra ez egyértelműen azt jelenti, hogy a jövő, a múlt és a jelen összeadásából következik.
Vagyis úgy vagyunk képesek továbblépni a jövőnkbe, hogyha megismerjük a hagyományainkat, valódi eredetünket, származásunkat, és a régi tudás a birtokunkba kerül. Mindehhez már "csak" arra van szükségünk, hogy a jelenünket felismerjük, tudatosítsuk.
Ehhez szükség van arra is, hogy tisztában legyünk azzal, milyen világot teremtettünk magunknak, milyen hatalmi struktúrák vesznek minket körül és ezek a mi életünkre milyen hatást gyakorolnak.
Ha mindez összeállt bennünk és ez persze társadalmi szinten is így kell működjön, akkor tud továbblépni, továbbfejlődni az egyén, a nemzet és globálisan az emberiség is.

Célok vagy sodródás?

Mostanában az foglalkoztat a legjobban, hogy meddig fogadjunk el és honnan kellene elkezdeni már tenni. Vagyis egyértelműbben meddig sodródjunk és mikor kezdjünk el vagy mennyire avatkozzunk bele az életünkbe.
Az egyik álláspont szerint a tervek és célok nélkül nincs siker és igazán komolyabb eredmények. A másik hozzáállás pedig pont az, hogy sodródjunk az árral és hagyjunk minél nagyobb teret és lehetőséget a felsőbb Én vagy nevezhetjük a sors megnyilvánulására.
Akkor most hogy is van ez?
Én ezidáig arra a következtetésre jutottam, hogy mint mindenben ebben is van egy arany közép út, az a bűvös vékony szinte már láthatatlan mezsgye amit olyan nehéz megtalálni pláne tartósan haladni rajta.
Ebben a dologban szerintem a középút ott lehet, hogy haladunk, tesszük a dolgunkat, de folyamatosan nyitottak vagyunk mindenféle új impulzusra.
Ezt kifejteném egy kicsit.
Egy egyszerű természeti törvény tud ebben segíteni nekünk,-mint mindenben-amit a tehetetlenségnek hívunk. Egy álló test a tehetetlenségénél fogva állva is marad, a mozgásban levő pedig halad és nagyon kicsi energiával mozgásban is tartható és iránya is megváltoztatható.
Éppen ezért legyünk mi is lehetőség szerint mindig mozgásban. Tegyünk, legyenek céljaink, vágyaink, de sose felejtsük el, hogy vannak ennél magasabb szintű tervek is,amik minden esetben a hasznunkra és fejlődésünkre vállnak, ezért engedjük be az életünkbe, amint észrevesszük ezeket az új impulzusokat.
Másképpen fogalmazva terveinkkel, céljainkkal, vágyainkkal hozzuk mozgásba a dolgokat. Erre az indító energiára tud felépülni az isteni gondviselés és a felsőbb ÉN csodálatos terve. De ehhez mindenképpen meg kell őriznünk a nyitottságunkat, a rugalmasságunkat és mindezt alázattal kell tennünk.
Ez egy nagyon nehéz állapot, ugyanis folyamatosan teremtésben vagyunk, de sosem szabad elfelejtenünk mindeközben, hogy az Énünk, aki teremt az nem csak az a részünk aki vágyik újabbnál-újabb dolgokra, hanem az is Mi vagyunk aki részt vesz és szerves része is egyben a mindenség tökéletes együttműködő harmóniájának.
Ezért én azt tudom mondani, hogy tervezzünk, legyenek álmaink, de ne írjuk teljesen tele a "határidőnaplónkat", hagyjunk benne azért üres részeket, hátha oda valami olyan fantasztikus dolgok is tudnak kerülni, amit még álmodni se mertünk volna.